Vérvizsgálat került először a vastagbél- és végbélrák szűrési irányelvekbe

A hemoglobin A1c, közismertebb nevén HbA1c vagy glikált hemoglobin, egy laboratóriumi vizsgálat, amely az elmúlt két-három hónap átlagos vércukorszintjét méri. Ez a teszt úgy működik, hogy kimutatja a hemoglobinhoz, a vörösvértestekben található oxigénszállító fehérjéhez kötődött glukózmolekulákat. Mivel a vörösvértestek élettartama körülbelül 120 nap, a HbA1c teszt hosszú távú képet ad a vércukorszint-szabályozásról, így hasznosabb, mint a napi vércukormérések, amelyek csak egy adott időpontban mutatják a glukózszintet.

A HbA1c tesztet elsősorban a cukorbetegség és a prediabétesz diagnosztizálására, valamint annak nyomon követésére használják, hogy mennyire jól kezelt a cukorbetegség. Cukorbetegségben nem szenvedő embereknél a normál HbA1c szint jellemzően 5,7 százalék alatt van. Az 5,7 és 6,4 százalék közötti eredmény prediabéteszre utal, ami azt jelenti, hogy a vércukorszint magasabb a normálnál, de még nem elég magas ahhoz, hogy cukorbetegségként lehessen besorolni. A 6,5 százalékos vagy magasabb HbA1c szint két külön teszten cukorbetegséget jelez. A már diagnosztizált cukorbetegségben szenvedő egyének esetében az Amerikai Diabétesz Társaság általában 7 százalék alatti HbA1c szint fenntartását javasolja, bár a célértékek az egyéni körülményektől függően változhatnak.

A teszt egy egyszerű vérmintát igényel, és nem szükséges hozzá éhgyomri állapot, így kényelmes a betegek számára. Az egészségügyi szolgáltatók általában azt javasolják, hogy a cukorbetegségben szenvedő emberek legalább évente kétszer végeztessék el a HbA1c tesztet, ha vércukorszintjük stabil és megfelel a kezelési céloknak. Gyakoribb tesztelésre, például háromhavonta, szükség lehet azoknál, akiknek a kezelési terve megváltozott, vagy akik nem érik el vércukorszint-céljaikat. A teszteredmények segítik az orvosokat a gyógyszerek, az étrend és a testmozgási javaslatok módosításában a cukorbetegség kezelésének javítása érdekében.

Számos tényező befolyásolhatja a HbA1c teszteredményeket, és ezeket figyelembe kell venni az értékek értelmezésekor. A vörösvértest-forgalmat érintő állapotok, mint például a közelmúltbeli vérveszteség, vérátömlesztések, bizonyos típusú vérszegénység vagy vesebetegség, pontatlan eredményekhez vezethetnek. Emellett a hemoglobin bizonyos genetikai változatai zavarhatnak egyes tesztelési módszereket. Az ezekben az állapotokban szenvedő embereknek alternatív tesztekre lehet szükségük vércukorszint-szabályozásuk nyomon követéséhez. E korlátozások ellenére a HbA1c teszt továbbra is az egyik legértékesebb eszköz a hosszú távú glukózszabályozás értékelésére és a cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények kockázatának csökkentésére.